Pókhálók lógnak az egykori padláson,
egy - egy pók érkezésemre meghajol hason.
Roskadó székek, eltörött régi üvegképek,
s én egy pár emléket máris felídézek.
Lefújom a port a petróleumlámpáról,
s eszembe jut az a kiomló öröm, ami,
egykoron, nekem a mindent jelentette,
s nagytatám tovább mesélte a hitemet.
Gőzmozdonyos emlékek, kőbányás képek,
s a padláson tovább lépek. Ott egy táska.
A por Szent, mi ellepte, s benne fekete-fehér képek,
s egy múltat lát, ez-ráncos kis porfényes táska.
Agyagedények, egykori remekművek,
Üktatám hagyatékai terülnek szét.
Egy pillanatra elmerülök, s kizökkenek onnan,
mihelyt egy kisegér cincogni kezd a faküpüben.
Ez kincs. Ez legnagyobb érték, legmélyebb érzés,
egy -két emberöltő idei, - belégzés -
A sárga homályban, száraz tüdővel kutatok tovább,
s fellelem gyerekkorom legszebb birodalmát.
Kiürült darázsfészkek, csendes légy zúgás,
s egy percre átéltem a valamikor illatát.
Köszönöm.
