Tartalmasan éltem napjaimat a képzeletemben,
Eljátszadoztam a legszebb gondolattal elvétve.
De csak csínján engedtem meg néha magamnak,
Hogy átéljem csendesen a mindenható Hajnalt.
Szerettem magam, amint hatalmas,
Vitorlás hajókat delfinekkel kísérek ,
Fáraokkal járok betlehent, s piramisok tetején,
A Holddal titkos vágyakat szellővel beérek.
Csak ritkán éreztem ezt az oriási erőt,
S mindez csak képzeleteimet uralta,
De álmaim sorozatát újra meg újra,
Egész testem sóvárgott megélni - de hisz megéltem valóban.
