HTML

Csodálatom

2013.03.30. 15:03 szkitavere

Harmatos csókjával köszöntött a Hajnal engem,
lágy, könnyed, megértő tekintetét szögezte rám.
Ó, Élet! Tengernyi csodádat tálalod fel nékem!
Hálám jeléül, kacér mosolyomat csak ritkán küldöm.

Ne haragudj rám!, láthatatlan hullámok lökődnek alá,
s homályos szemeim, árván bambulnak a Nap fénye felé.
Ó, Élet! Mindent adsz Te nékem, s gyémánt szíved Araként dobog,
mely örökre kötné össze hű életét gyarló zaklatottságommal.

Még gyenge ág, 'mi vagyok, ki félelemtől roskad a mennydörgés haragjától,
s így, egyedül kell megküzdenem, ez hatalmas erő sötét dühével?!
Ó, Élet! S Te küldesz mellém kilencven erős ágat, mindezt nesztelen.
Én így most megköszönöm Néked, belém vetett hited! Csodálat!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://szkitavere.blog.hu/api/trackback/id/tr815184285

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása