Jégeső verte törött kancsóban alszik az örök pillanat,
Várva várt momentum, mely bármikor megválthat börtönödből.
Az örök káprázat jelene sajnálatodra mindörökké ott marad,
Hiába várod szüntelen ábrándozással. Az már a kancsóé.
Áttörhetnéd a dimenziókapukat csupa őszinte jelenléttel,
S ezt megértenéd ha fejed nem sötétedne folyamatost el,
Mindenféle boszorkánygömb kavargó füstjétől szédülten.
Egy a dolgod: Hallgass el. Maradj csöndben. Ne akarj és ne erőltess.
Te magad légy a a kancsóverő jégeső.
