Ne félj tőlem, hamis útra nem vezetlek én,
s bár száz titkot megosztok Veled, ne félj!
Hamvadó cigaretta mellett, füstös kocsma mélyén,
zajtól hangos helyeken rosszra nem derítlek én!
Ne állj meg, ha már úgy érzed, nem kapsz semmit,
titkaimat foltozod, hálóba burkolod. Dobd ha már tehernek gondolod,
s az a sok apró jel, mik intenek téged, vedd észre!
De sose csüggedj, ha már nem eszmélsz fel semmire időben.
Irgalmas vagy de ezt ne erőltesd felém,
s majd, ha bocsánatot nyerek, megvédelek én.
Előre viszlek, amint hiszem a tiszta szív s lélek mezejét.
Hálás vagyok Neked, s ez már a Te gazdagságod felém.
Mosolygós vagy s bizalmasan kedves,
lelkemet nyugtató, panaszaimat meghallgató angyal,
de ármány és szépség, e kettő, egy úton jár,
S felemelő, hogy hited s bizalmad, uralkodó király,
fénylő, napsugárban fürdő, Gyémánt!
