Vidd a szívem, Te mostoha!
S ne légy ily ostoba!
Vidd el, míg találsz benne hitet,
s talán, még növelheted is azt.
Vidd a szívem, Te idegen!
Bár kevés a hitem a karodban,
de vidd a szívem, s ültesd el,
jobb reményben, neveld fel azt.
Vidd a szívem, Te átkozott!
Ne tétovázz, ne lázadozz!
Vidd, amíg még én adom,
mielőtt még kioltom azt.
Vidd a szívem, Te álnok!
S ordíts rám, ha virulni látod, hogy tudjam.
Vidd el jó messzire, messzi földnek mezejére,
még onnan is távolabb vidd,
s míg felejtek én, oltsd ki azt!
