Zsákmánnyal tért vissza a legszebb érzés,
Testemet tapogatta át csöndesen.
Egymásba forrt tekintetek halk mosolya ég,
S ábrándozott tova ez a pillanat, ami örökre visszatért.
Halvány árnyék s tavaszi lendület lüktet,
Ritmusra járnak táncot testem apró zsigerei.
Félelem már nem él a mában, s ezzel - általa
Megérintem kedvenc csillagom forró fekhelyét.
Bóbiskolva pillogok, s mintha nem ébrednék fel,
Átalszom az életet, közben a legszebb álomért,
így átadom neked a legtisztább szeretetet,
hogy ez legyen ajándékom, s zsákmányod neked.
- ez párviadalt egymásért!
