Túl a hegyen vár ránk a fény.
Megnyítja kapuit az elkésett remény.
Kábán zeng a magas ég, a mindenség,
szitán át derül a mámor lándzsája felénk.
A hegyeken túl minden lét tiszta,
a Föld könnyeit a napfény beissza.
Nem tartogat semmit a megcsonkult látszat,
bekerí szelíden a csend lassú tánca.
Halkul a nesz, a tó köröket okád szét,
pattan az ágról az élet magja még.
Nagyokat ásít a magány a szív partján,
megáll a csúcs előtt, holdfényt óhajtván.
Tombol az akarat, lerántja a tükördalodat,
Keskeny híd alatt nem fér át hajód ma.
Lobbanó palást az égboltra borul,
tovaszáll a cél s a hegycsúcsra szorul.
Hegycsúcs
2013.05.27. 11:42 szkitavere
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szkitavere.blog.hu/api/trackback/id/tr685320099
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
