Sámán jár táncot, ringatja a lelket,
csillagpor hull rá, harmatot perget.
Szikrázó a tekintet, csillogó szempár,
Rátalál egy álom, kialszik a homály.
Sántít a tücsök de zenéje igaz,
tó tükrén a hangja a ködbe nyilaz.
Táncol a jókedv, hallgat a csend
Párás levegő, a látomás eljövend..
Sámán jár táncot, ringatja a lelket,
csillagpor hull rá, harmatot perget.
Teremtő május nem látott sokat,
az esőcsepp bája aranyat fonat.
Bölcs kövek várnak, döntenek ha kell,
Az ösvényen hosszan az idő felemel.
Kormos az éj, tisztulni tér amikor
a Hold és Nap a fényrendre kél.
