Álombéli lapka szélén
új világot jött regélni,
aranyhaja fénylett néki ,
Arwen volt az, angyalbéli.
Szeme áhitattal tele,
szája s az arca jelleme
olyan sugárzó a lelke..
ragyogott az egész teste.
A világ csak Őt várta,
csiripelő madárvágta,
életre kelt ez a kis kert
és benne a Szent Grál telt.
Kőkutacska szép szélére,
leült Arwen és szétnézvén,
szíve megtelt szeretettel,
otthonra lelt a kis kerttel.
Kis állatok oda jártak,
kőkutacska bő áldása,
'kik ott voltak, mosolyogtak
és békében helyet adtak.
A kis kertben Arwen mellett
hirtelen oly nagy hely lett,
hogy a világ ez hallatán
eljött volna még hajnalán.
Arwen, kinek küldetése
nem kevesebb ezeréve
végre eljött ;s megtalált,
beragyogta a nagy határt.
Ragyogása oly nagyra nőtt,
hogy beért erdőt s mezőt,
ha ez nem lett volna elég,
elért a bús szívekig.
Világunkat meghirdette,
napjainkat szebbé tette,
mert Arwen, a mi képünkre
festett angyal, igy zenélte:
Ébredj ember mély álmodból!
eltűnt a sok gonosz hóbort,
kegyelemre éhes szíved
most beteljesül könyörgésed!
