Száz virágot vágtam a Dunának,
Hálámat így kifejezzem létéért,
De a Duna nem fogadta őket,
Kifordult medréből.
Száz világot jártam be és itt vagyok,
A legemberibb formámban pompázok
És nem találom a kültért.
A kulcs magamba bezárt.
Adni akartam a legnagyobb szeretettel egyszer,
Megszületett bennem az ajándékozás vágya.
De pont rossz helyen, rossz időben.
Mikor van jókor a MOST?
Száz világot láttam meghalni
Itt úgy tűnik, mintha csírázna az élet.
Én mégis rabnak érzem magam…
Bezárva saját poklom keserves otthonába.
