Az őrület máshogy tombol bennem.
Fojtom az eget a karomban,
Álnok angyal, leng a kellem.
Furcsa illat rejtőzik el hajómban.
Szárnyal a képzelet, fantáziál a kedv,
s nem ápol már a biztonság.
Megsebzett, kócos, szemből fakadt nedv.
Szálkát ültetett szívembe a fiatalság.
Ragyog börtönöm felé a Nap,
szisszenés és villanás megmaradt.
Holdas ég elől szalad a hatalom,
néha elalszok. Csendben vérzik a pajzsom.
Susogó mérföldkő kincsre vadászik,
hány lépésem maradt még hazámig?
S az őrület folyton csak tombol bennem,
észrevetted és ellened így nincs amit tennem.
