Csendesül a nyár, mély álomba szenderül
kitombolta magát s most ledől..
Én is lassabban pillogok, álmodok
Szebb nyarat, lám..kárhozok?
Most élj!- szólal fel éteri énem
Derülj!- noszogat anyagi kilétem..
Hiányzik a só..de az édes víz is
Csontjaim gyengék s szerveim érzik.
Esőköpenyt vennék de nem tetszenek,
Hogy ázzak már jól meg nesztelen.
Csendesül a világ készül a télre
De én még szívesen kárhoznék szép időben.
