Bágyadt napsütés, tél végi csönd,
Lusta kandúr a kert végén fönt.
Olvad a Föld álmából, lassan...
Érződik mindhol: ''Tavasz van!''
Kisgyerek egy labdával lelkes,
Napsugár macskára verdes,
Madarak hangosan visszatérnek,
Ez a belső hang az élet lénye.
A fű kapaszkodik zöldülőre,
A tudat éhes a szeretetre,
Gyenge ágacskák megerősödnek,
Szerelem suttog fiatal szívnek.
Megnyugvás érzés, mert a tél lejárt.
S tavasz láttán minden szín bejárt.
Viduló emberek tele sok erővel
S ezt megtartja a szivárvány csodatere.
