Rabok vagyunk.Félholt rabok vagyunk.
Elveszett csecsemők, kik anyatejért sírnak.
Szétnyúzott nyoszojánk árván hagyunk.
Rugdolózva keserű harcot vívnak.
Eszement képek mik fejünket töltik
S megrémülünk ha hozzánk szólnak
Elvakított katonák, szemünk ködlik.
S ami válaszunk: ezek adódtak..
De ravasz az ember, mert lesben áll!
Évezredekig kergeti a szürke halál
S bizon' Isten, csak ez faj képes erre
S meg nem áll ha intik a belső jelre!
Némán veti pillantását egyik-másikéra,
Lélegzetünk visszafolytva szorítjuk mellkasunk
Alárendelt papok egyenként a más hadakéra.
Szélcsendes vihar közeleg és válthatunk.
Hallani akarod? igaz? Erre vágytál?
Hát itt vagyok! S ha kell ordítok csak figyelj!
Nyísd ki füled jól mert erre vártál!
Élj s ne csak létezz! s ezzel ne viccelj!
Ez úttal nem csüggedhetsz, nem keríthetsz.
Mást saját nyomorúságodért nem tehetsz.
Repülj! Szárnyalj! Álmodj! Csak..ne várj!
Több nemzetet ne kínozz! S ne fájj!
