Zsonglőrködve cikázunk át a csenden,
Mi felemészt, ha egy másodpercre is eljön.
Felébredünk rögtön ha ismerőst suttog,
Félelem érzés...az óra már kattog.
Hánykolódva alszunk mert eljön a reggel,
Virágok helyett únott hegekkel.
Az arcvonások láttán szorul a szívünk.
Tükörkép, melyen az álarc is szédül.
Nem foglalunk helyet igazunk mellett
Átállunk, mert a másik fél nyerhet.
Dübörög a szívünk a nyakunkban élünk
S valahol várnánk reményünk.
Vigyázzunk! hisz 7 másodpercünk van
A Földön ennyi tér-időt kap.
Nyílna ki a kapu 7 zár után is
S lelkünk fénylene.Párádisz!
