Körkörös játék, amit élünk,
ködös játék, amit félünk,
ne hidd, hogy meg nem szédülsz,
Veled együtt mi visszatérünk.
Eleget ittunk s meg is égtünk,
a szertefoszló közös emlékünk,
mi megcsináltuk s fel nem adtuk,
hű gyermekként elhallgattunk.
Megnéztük mi jól a múltat,
beleszédülve, árnyak hulltak,
s nem csüggedtünk, mert szerettünk,
nagyon sokszor így vesztettünk.
Megtévesztett hangok értek,
bőrünk alá beférkőztek,
egymás kezét szorítottuk,
Behúnyt szemekkel rohantunk.
Belefáradt testünk-lelkünk,
mégis a fényt beengedtük,
így kibírunk ezer csatát,
álmodozást s még több csodát!
