HTML

Doromb, doromb

2016.09.22. 08:31 szkitavere

Dorombolt, dorombolt s a macska rúgta volna meg,

mert megorrolt az élet reám!..

Tévedtem, valahol nagyot tévedhettem, hisz' húsz fog tépte szét ruhám.

Álom álom, édes semmi mégis minden vagy most..

éberség..oly valós a pók szőttes hálója, mint a félelem méregfoga.

Élek...Lélek!!...Úgy félek, mint pillanatnyi öröm a sötét rengetegben elveszni,

mégis...odalenni félek...hasztalan.

Merni, lelni, elnevelni, kiásni magamból rosszat, jót...

merni, lelni elfeledni mindent ami eddig volt.

Egyszer megérkezem te rongyos semmiség!!

Fényt szórok a szemedbe és elillan a fekete játszma..HÁTHA!!

ÉN HISZEK!

Szólj hozzá!

Jó lenne..

2016.09.22. 08:18 szkitavere

Jó lenne táncolni a Hold fényében,

Jó lenne nevetni, önfeledten szeretni!

Jó lenne Napot várni, könnyű napot..,

harangot kongatni, ajtón kopogtatni, elszaladni...

Jó lenne ölelni tudni, úgy igazán..beleborzongani a közelségbe.

Jó lenne utazni együtt mindenhová..sehová..élni mézesen - keserűn,

egymásért élni - halni, virágot locsolni kézenfogva.

Jó volna gyereket szülni, együtt sírni, botladozni, tudni elfeledni minden bánatot.

Megrácosodni, egyformán emlékezni, felejteni,

Együtt megnevezni minden felugró pillanatot, aztán...

nézni egymást csendben, némán.

Szólj hozzá!

Bolygató

2016.05.23. 20:48 szkitavere

Kis szobába világot áldani,

Szép vázába virágot mártani,

Szén-keserű lelkek csodálkozására.

 

Álomoknak veszélyes tereket mutat,

Léleknek mély bugyrait felszínre hozat,

Mily erő mozgat? Milyen irányt kutat?

 

Mindig várakozásra, beteljesülés untat,

Vágyak folyója sötétségbe fullad.

Üresség, mint katarzist, egy síkban mozgat.

 

Az állandó gyorsul, a mozgás megmeredt,

Vele kedvesség irigységbe fülledt,

Anyatermészet! Friss levegőt hozz forrásunkhoz!

 

Friss levegő ereinkbe ás,

A feledés ébredésben jár,

így nyugszik a lélek tova..

tova a mindenségbe...

 

Szólj hozzá!

Fecseg az idő

2016.05.22. 20:53 szkitavere

Fecseg az idő, folyton csak fecseg,

s én annyira vágyom az áldott csendre, 

mint eltévedt kismadár a fészkére.

Itt mi történik? Csend van...mégis hallani, jön a felszín,

tömérdek mennyiséggel zúdít magából mindent ki.

 

Uram! Miért nincs már életkedv e világon?!

hisz' mi belőlem ered azt másban ugyanúgy megtalálom,

mégis amit más mutat nekem az szentül hamis manír...

 

A nagy igazság már csak emlékében valós,

mert nincs igaz csak fájdalom - adós,

az is csak időszakos, mégis örök, s a pillanat is örök ha fáj is. 

Mennydörög!

 

Fecseg az idő, fecseg. Zúg, ketyeg, hangosan liheg, vágtat. 

Miért nem élet az élet s miért más a másvilág?

Én vagyok én s másban ugyanaz talált igazságot, álmot,

álmot vagy mámort. Fájdalom van s lüktet bennem, míg meg nem találom a gyógyírt.

Majd ott rejthelyén lesz s marad ott örökre a jelen. Mostmár kitisztult az ég! 

Újra jöhet a mennydörgés!

Szólj hozzá!

Földi áldásod lehet!

2015.06.17. 08:03 szkitavere

Gyomorgörccsel megbékjozott testek lettünk,

Félelem hátán suhanó, vágtató őrület.

Szűk alagutakon át, nehéz agyagtengerben kifáradva,

Mellveregetve szónoklunk igazságot a bűnről...

 

Fény kell, fény, azonnali áldomás, egység.

Alvó képzelgésünkben ott szunnyad a világosság,

mélyen van, nagyon mélyen de ott van,

s a mélyseg falai csupán rögeszméink illúziói.

 

Szeretet kell, szeretet, éhesek vagyunk már,

de a mindentátható fény csak akkor oldja a sötétséget ha átadod.

Fény, ami szeretet s szeretet ami él ha önzetlen élteted,

Ha egy pillanatra adnánk át magunk e gyönyörűségnek,

Örök életű teljesség, a legszebb áldomás szállna mindannyiunk lelkébe.

 

És képzeld el mekkora terek nyilnának meg előttünk.

Végetnemérő, félelemnélküli Menyország, Boldogság kapuja itt bennünk, mindenhol.

 

Szólj hozzá!

Csönd

2015.06.16. 12:31 szkitavere

Jégeső verte törött kancsóban alszik az örök pillanat,

Várva várt momentum, mely bármikor megválthat börtönödből.

Az örök káprázat jelene sajnálatodra mindörökké ott marad,

Hiába várod szüntelen ábrándozással. Az már a kancsóé.

 

Áttörhetnéd a dimenziókapukat csupa őszinte jelenléttel,

S ezt megértenéd ha fejed nem sötétedne folyamatost el,

Mindenféle boszorkánygömb kavargó füstjétől szédülten.

Egy a dolgod: Hallgass el. Maradj csöndben. Ne akarj és ne erőltess.

Te magad légy a a kancsóverő jégeső.

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Pillanatnyi átvillanás

2015.05.19. 11:12 szkitavere

Megláttam benned valamit.

Láttam de szemeim nem csillogtak ebben a látásban.

Néha figyelem őket...felismerik az anyag csodálatos formáit de tovább már ostobák...

Most valahogy máshogy látok..némán, vakon...érzelem és értelem nélkül..

Átfolyik rajtam..., vagy...talán én magam semmivé válltam és Te lettem? és az is semmivé vállt és aztán mindenbe

beleláttam és átváltoztam és semmivé nőttem én magam az egész világban?

Nem érzek...nem hallok, szemeimmel nem látok és nem is félek..Semmi vagyok.

Univerzum vagyok benned és csend és hang és némaság és minden ami üres ami tele van. ...és mégsem.

Kifosztottam őseim bűneit...egyben vagyunk, eggyek lettünk és mégis semmik.

A villanás töredékéig tartott és szomorúság nélküli valóság volt.

Fájdalom árán megválltott szabadság, .. könnyűség,.. az egyetlen illúziómentes valóság! A CSODA!

 

Szólj hozzá!

Asztrálóceán

2014.10.24. 08:36 szkitavere

Észveszejtve szomjazott tudás,

ím', megadatott mára... ahogy áthat,

lassan felvésődik a holnap margójára.

 

Bölcsek köve hullt közénk,

darabokra törött szét...

Belehullt néhányak zsebébe.

 

S most mit kezd vele az ember?

a kő ereje hatalmas de a hatalom aljas..

Míg értelmed korlátok közé szorít...lebeghetne elméd a végtelenbe.

 

A halált többé nem félem..

amint lehull rólunk e szaggatott ruha, addig szolgálok,

s tisztítom tudatomat a mélységig.

 

A bölcsek köve hatalma már hiábavaló, mert

egykori vágyaim várát lakat ostromolja,

s lelkem hagyom szárnyalni a mindenség tavában örökre, tisztán, mostmár teljes nyugalomban.

 

És ha Poszeidón bűne még egyszer útra hív,

hát újraélem a szenvedés fájdalmát ha kell százszor,

Mert mindig tudom, hatalom van a zsebemben de már vágyaim iránya a békés Mindenség Asztrálóceánja.

 

Szólj hozzá!

A harangok csak sírnak

2014.06.05. 10:03 szkitavere

Harangokat kongat meg a csend,

Nagy, sötét, vasharangokat.

Átjárja az csend ürességének magja

és fényt szór a poros harangokra.

De harangok csak sírnak, csak sírnak..

 

Száz éve roskadnak, álomba borulva,

Szél ringatja őket, alkonyán a napnak.

Vándor erők suhogtatják, odaszorulnak,

S a csend némasága tovább hívja.

De a  harangok csak sírnak, csak sírnak.

 

Madarak röptét hallják reggelente,

Álmukat nem zavarja, de mégis abba beleszőve,

Szárnyra kelnek a nagy mezők óceánján,

S visszatérnek, a Nap alkonyán és mégis...,

A harangok csak sírnak, csak sírnak.

 

S ha megkongatná valaki egyszer őket,

Felábredne bennünk az őserő fénye,

S hanguk csengne tova hetedhéthatáron,

Talán felébrednénk mi is a nagy homályból.

De a harangok továbbra is csak sírnak, csak sírnak...legbelül...hangtalan.

A bölcs harangok mind tudják...szenvedésük megszabadítja örökre őket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Száz virágot..

2014.05.06. 19:34 szkitavere

Száz virágot vágtam a Dunának,
Hálámat így kifejezzem létéért,
De a Duna nem fogadta őket,
Kifordult medréből.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása